Állatok a világban

MINDEN KEZDET NEHÉZ

A képzés komoly, évekig tartó, nagy kitartást és következetességet igénylő feladat, mind a kiképző személy, mind a kutya számára, de a vele járó öröm, hogy a kutyám velem dolgozik, a kommunikáció ember és az állat között kialakuló magas foka, az elért eredmények mind-mind továbblépésre inspirálnak.

A tanítás eszközei - Jutalmazzunk, de hogyan?

Kutyánk tanításában segítségünkre vannak az etológia és a magatartáskutatás eredményei. Sokféle tanuláselmélet létezik; mint ahogyan az élőlények tanulása is rendkívül összetett és sokrétű folyamat. Kutyánk nevelése és tanítása során, a reflexeken és ösztönökön kívül számolnunk kell a tudatos felismerés erejével, a jó és rossz megkülönböztetésének képességével, a dicséret és a büntetés formáló hatásával. A kutya fejlett asszociációs és emlékező képességgel, valamint logikával rendelkezik; nevelése során ezen képességeit kell felhasználnunk nem pedig tekintélyelvre és erőszakra támaszkodni. A kutyatartók és kiképzők többsége tudja, hogy a helyes jutalmazással mindent megtaníthat kutyájának. A helyes jutalmazás azonban nem is olyan egyszerű.

AZ ALAPOZÁS

A kutya tanításában és magatartásának megértésében nagy áttörést jelentett Pavlov múlt század végi felfedezése, a klasszikus kondicionálás. Az elmélet szerint a kutyának vannak veleszületett és minden esetben kiváltható ún. feltétlen-reflexei, melyeket bármely körülmények között, minden előzetes tanítás nélkül produkál. A pavlovi példa erre az étel látványára és szagára meginduló nyálelválasztás. Ha a feltétlen ingert (étel) sorozatosan valamilyen egyéb, környezeti ingerrel kötjük össze (pl. fény vagy hangjelenség), akkor a kutya néhány ismétlés után a két ingert tudatában összekapcsolja, és a fény ill. hangjelenség alkalmával az ételre asszociálva feltétlen reflexet fog produkálni; megindul a nyálelválasztása. A kiképzés és nevelés terén ez többnyire a következőképp jelenik meg: A kiképző keres egy feltétlen ingert, mely az elérni kívánt feltétlen reflexet váltja ki.

Az ültetés esetében a megfelelő feltétlen inger a far hirtelen és erőteljes lenyomása. A feltétlen ingert összekapcsolja a feltételes ingerrel (kéz vagy hangjelzést ad), és ezt a folyamatot addig ismétli, amíg a kutya tudatában annyira szorosan összekapcsolódik a feltételes és feltétlen inger, hogy a puszta kéz vagy hangjelre is produkálja a kívánt viselkedésformát, azaz esetünkben leül. Ez a folyamat azonban viszonylag hosszadalmas és a lecke ismétléseinek elhagyásával a nebuló elfelejti a tanultakat; ezt hívja a szakirodalom a reflex kialvásának. Nem sokkal a pavlovi elmélet megjelenése után a magatartáskutatás hozta a következő jelentős lépést a tanítás-tanulás elméletek sorában. Az elmélet neve operáns vagy instrumentális kondicionálás, de nevezik próba-szerencse tanulásnak is. Lényege, hogy a kívánt magatartásformát nem megmutatjuk a kutyának, hanem rafinált módon olyan ingereket támasztunk felé, melyekre ő maga próbál megfelelő választ adni. A próbálkozások során előbb-utóbb rátalál a megfelelő magatartásformára, melyet mi rögtön megjutalmazunk. A jutalmazásnak a kutya viselkedése szempontjából nagyon nagy szerepe van; szinte mindent megtenne azért, hogy gazdája elismerését és saját jutalmát elnyerje. A tanítás ezen módja hatékonyságban és tartósságban felülmúlja a pavlovi vagy klasszikus kondicionálást, ám véghezvitele némileg több leleményességet és beleérző képességet igényel. A fáradság azonban meghozza gyümölcsét, mert a kutya ezzel a módszerrel magától fedezi fel az összefüggéseket, s így azokhoz több sikerélmény kapcsolódik, mely a tanulás hatásfokát és tartósságát jelentősen növeli, valamint energiát és ösztönzést ad a további tanuláshoz.

A pozitív megerősítés a kutya tanításában mérföldkő; a kutyának sikerélményt jelent, és mint ilyen egyrészt megerősíti a produkált viselkedésformát, másrészt kedvet csinál a további próbálkozásokhoz. Ha egy fiatal kutyával, 2-3 alkalommal egymás után elvégezzük az ültetési gyakorlatot, azt az eredményt kapjuk, hogy az "ülj" vezényszó elhangzásakor már a 3-4 hetes kölykök óriási lendülettel és örömmel csapját földhöz feneküket, s büszkén bámulnak gazdájukra, örülve a feladat sikeres megoldásának, s az ezzel járó bőséges dicséretnek és ízletes jutalomfalatnak vagy játéknak. A kölyökkutya rendkívül gyorsan felfogja, hogy a kívánt viselkedés produkálása a jutalomfalat-adás feltétele, és eme felismerés után nagyon lelkesen fogja keresni azokat a viselkedéseket, melyek jutalomfalat adását eredményezik.

A TANULÁS AZ ELSŐ LÉPÉSTŐL KEZDVE

Az operáns kondicionálás alapjait és működési mechanizmusát már az élet első pillanataiban tanulmányozhatjuk. A születés után az anyaállat feltépi a magzatburkot, elrágja a köldökzsinórt, és erőteljes nyalogatásával feléleszti a kölykökben az "élet szellemét". Ez a tevékenység ösztönös, tanítást nem kíván. Amennyiben a kölyök felsír, mocorog és életjeleket produkál, úgy a szuka egyre lelkesebben nyalogatja, és gondozza. A kölyök sírása és életjelei visszajelzés az anya számára, hogy tevékenysége helyes; ösztönös utódgondozó magatartása megerősítést nyer. Abban az esetben azonban, ha a kölyök a nyalogató masszázs hatására nem produkál életjeleket, úgy a szuka egyre kisebb lelkesedéssel nyalogatja, majd feladja a próbálkozást, és nem törődik többé a kölyökkel. Ebben az esetben az ösztönös viselkedésre nem érkezett megerősítő válasz, így a magatartás is fokozatosan leépül. A kölykök anyaemlő iránti törekvése is szép példája annak, hogy az operáns kondicionálás valóban a kutya viselkedésének alapvető mozgatórugója. Az emlőhöz törekvő kölyök első útja ösztönös, ám amint odaér a táplálékot, meleget és biztonságot jelentő emlőkhöz, az általa produkált viselkedés megerősítést nyer, és tanulttá válik, így egyre biztosabban tudja azt, hogy éhség esetén az emlő felé vezető út a megoldás. A szuka utódgondozási magatartásából és a kölykök első viselkedésformáiból tehát levezethető az instrumentális kondicionálás alapelve, a jutalomelv.

A JUTALOM

Amennyiben egy spontán viselkedésformát (tehát egy viselkedést, mely belső indíttatású), közvetlenül a megjelenése után megjutalmazunk, azaz a vezérlő ösztön vagy belső indíttatás kielégülést nyer, úgy pozitív megerősítésről beszélünk. A pozitív megerősítés során elsajátított tudást a magatartáskutatás "sikerből való tanulás"-nak nevezi, és a tanulási formák egyik legeredményesebbjének tartja. A tanulási folyamat eredményességét több tényező befolyásolhatja: a viselkedés és a megerősítés időbeli elrendezése; minél előbb következik be a kívánt viselkedésforma után a jutalom, annál könnyebben kapcsolja ezeket össze a kutya, a megerősítés intenzitása; egy unott hangon kiejtett "okos kutya" megerősítő ereje nem mérhető össze egy igazán finom falattal vagy kiadós játékkal. A megerősítés gyakorisága; első időben igyekezzünk minden jó magatartást jutalmazni, és a kutyában lezajló motiváció erőssége; nem mindegy, hogy egy számára érdektelen dologgal, vagy kedvenc játékával próbáljuk meg kedvencünket a feladat elvégzésére rábírni.

A BÜNTETÉSRŐL

A "siker által való tanulás" ellentéte a közhiedelemmel ellentétben nem a "büntetés által való tanulás"! Az a kölykét gondozó anyakutya fenti példájából kitűnik, hogy a viselkedés elhagyását nem holmi büntetés, hanem az eredmény elmaradása okozza. Ez nagyon fontos. Gyakorlatba ültetve ennek az elvnek az értelme: a nem kívánt magatartás nem vezethet eredményhez. Azaz a kölyökkel az első perctől kezdve eszerint kell viselkednünk; az általunk megkívánt viselkedéseket kitartóan jutalmazzuk, a nemkívánatos magatartásformákat, pedig nem engedjük célhoz jutni, és semmiféle sikerélménnyel nem tesszük összekapcsolhatóvá. Ha ezt az elvet alkalmazzuk, kutyánk nagyon gyorsan és örömmel fog tanulni, és a büntetésre, mint nevelő eszközre nem lesz szükségünk. (A büntetés módszerét elsősorban már rögződött rossz szokások megszüntetéséhez használhatjuk, ám itt sem tettlegességről vagy agresszióról van szó, hanem a kutya számára értékelhető magatartásformákról, mint a nyakbőr cibálása, vagy az arcorra való ráfogás, farkasszemnézés addig, míg a kutya el nem fordítja tekintetét, stb.)

Mindazonáltal fontos, hogy  belássuk; a jutalmazó elvvel sokkal könnyebben, és örömökben teljesebb módon juthatunk jól nevelt kutyához, mint ha büntetünk.

PRAKTIKUS TANÁCSOK

Jutalomként szolgálhat egy-egy finom falat, egy játék a gazdival vagy a kedvenc játék megszerzése, egy dicsérő szó és kedves simogatás, vagy akár a feloldozás egy helyben maradás-gyakorlatból is. A kutya számára a jutalomfalat kiemelt jutalmazó eszköz lehet. Szaglása és ízlelése együttesen teszi ingerlővé a jutalmat, és a kutya izgatott, munkakész állapotát elég sokáig ébren lehet tartani segítségével. Jutalomfalatnak lehetőleg ne száraz tápot válasszunk, mert azt a kutyának rágnia kell, ami időveszteséget jelent, valamint meglehetősen hamar szomjassá válik tőle, és ez a munkakedv csökkenését eredményezi. A legmegfelelőbb a felvágott vagy virsli adása, mert ennek még illata is kifejezettebb, így jobban ingerli az állatot. Az ideális jutalomfalat mérete akkora, hogy a kutya "egy slukkra" le tudja nyelni, és rögtön folyhat a tanulás tovább. Vegyük figyelembe, hogy egy jóllakott kutyát nem feltétlenül fog hajtani a vágy, hogy a párizsit megszerezze, tehát ha lehet, kissé éhes kutyával gyakoroljunk.

A jutalomfalatot mindig igyekezzünk a feladat végrehajtását követően rögtön adni, így megkönnyítjük a kutya számára a két esemény összekapcsolását, és ő is gyorsabban fog dolgozni. Első időben minden helyesen végrehajtott feladatot vagy részfeladatot kövessen jutalmazás, így fenntartjuk a kutya lelkesedését. A jutalomfalattal azonban mindig együtt jár a szóbeli dicséret, és amikor a kutya már elég biztosan tudja a feladatot, egyre ritkábban kell falatot adni, ám a szóbeli dicséret intenzitását emelni szükséges. Fontos, hogy legyünk rendszertelenek a juti-fali adásában, a kutya ne tudja kiszámítani, hogy minden második sikeres leülés után jár a párizsi-kocka, mert ez elvonja figyelmét a kitűzött feladatról. A jutalomfalatok adását tehát a feladat ismétlésével ritkíthatjuk, ám egyúttal emeljük a helyettesítő dicséret és játék, fizikai érintés gyakoriságát. Ne felejtsük, a kutya fizikailag is kifárad egy idő után, és ingerelhetősége is csökken, a fáradással egyidejűleg a belső motiváció is alábbhagy; tudnunk kell tehát időben abbahagyni a gyakorlatot, mielőtt még a gyakorló, tanuló felek bármelyike elfáradna, vagy unni kezdené a dolgot. Ahogy az élet más területein, úgy igaz a nevelésre is; tudni kell abbahagyni, lehetőleg pedig akkor, amikor éppen a legjobban megy. Így aztán kutya és gazdája sikerélménnyel, örömmel telve hagyja abba a gyakorlatozást, és a kutya emlékezetében a tanulási folyamathoz nem kínos hercehurcát, hanem jó mulatságot kapcsol hozzá. A jutalom kiválasztása, ideje és adagolása tehát a szó szoros értelmében a mi kezünkben van. Válasszuk ki a kutyánk és magunk egyéniségéhez a legjobban illőt, és már állhatunk is neki tanulni.

A NEVELÉS ÉS A KIKÉPZÉS ALAPJAIRÓL

A kutyák nevelése és kiképzése során ez a 6 elem alapvető fontossággal bír. A motiváció vezet ahhoz, hogy egy meghatározott cél érdekében cselekedjünk, testi és lelki képességeinket felhasználva. Az ember, mint vezető-személy a bázis. A személyes kötődés az ember és a kutya együttélésének és közös munkájának alapvető feltétele. Az asszociáció során kapcsolódnak össze bizonyos események az utánuk következő eredményekkel; a megszokás biztonságot ad és második természetünkké válhat; az elkerülés ijesztő és fájdalmas élmények hatására jön létre. A következőkben az egyes elemeket vizsgáljuk kissé közelebbről.

A RANGSOR

A kutyának gazdáját minden esetben, mint fölérendeltet kell elismernie. Ez persze nem jelent rabszolgaszerű alávetettséget, még akkor sem, ha sok (munka-) kutyafajta nagyon szívesen alárendeli magát vezetőjének. Más kutyafajták (pl.: tacskó, agár, chow-chow) megátalkodottan önfejűek tudnak lenni, de a megőrzött nagyobb fokú szabadság és önállóság ellenére alapvetően el kell, hogy ismerjenek bennünket, mint fölérendelt lényt. A farkasnál ugyan az alárendelt személynek is vannak bizonyos előjogai, mint pld. egy darab hús birtoklása, amelyet ő sajátított ki. Ezt a jogot pedig még a vezető állatok is elismerik. A kutyáinknál is hasonlóan van ez, még az alárendeltek is sikeresen védhetik meg táplálékukat társaikkal szemben. Még az emberrel szemben is előfordulhat ez a jelenség, nem kevés kutya morog, sőt odakap, ha az ember a táplálékát vagy csontját el akarja venni tőle, főleg abban az esetben, ha ezt olyan családtag teszik, akinek a rangsorban följebb elfoglalt helyét a kutya nem ismeri el (pl. gyerek).

Abban az esetben, ha a fenti jelenség a vezető személlyel kapcsolatban is felmerül, vagy talán annak ülő- fekvőhelyét tekinti a kutya sajátjának és védelmezi vele szemben, úgy komoly viselkedészavarral állunk szemben. A legtöbb esetben ezen zavarok létrejöttében maga az ember a hibás, aki saját akaratát eltökéltség és konzekvencia (következetesség) hiányában nem képes véghezvinni. Sok esetben éppen a törpe fajták dominánsak túlzottan, ami részben a megszokássá vált felemelt pozícióval az emberi ölben függhet össze, amire aztán jogot formálnak, mintegy a hatalomátvétel első állomásaként. Az ember és a kutya olyan teremtmények, melyeknek társadalomban kell élniük. Egymás között hierarchiát (alá-, fölérendeltségi sorrendet) alakítanak ki, ez szabályozza aztán az együttélést. Az ember-kutya kapcsolatban az embernek kell a vezető szerepet játszania és a kutyának ezt el kell fogadnia. Ez az ember részéről konzekvenciát (következetességet) és akarata végrehajtásában való eltökéltséget követel. Ha az ember elsőrendűségét mutató rangsor egyértelműen fel van állítva, máris adottak a feltételek egy eredményekben gazdag és jövedelmező együttműködéshez. A farkasként eltöltött évezredek és különösen az ember oldalán leélt hosszú időszak genetikailag meghatározottá tette a kutyát arra, hogy a közösségben betöltött második helyet el tudja fogadni, és ezzel elégedetten éljen együtt.

KÖTŐDÉS

Az emberhez való kötődés nagyon fontos feltétel. A gondoskodás, táplálás, közös játék, sport, séták mind-mind fejlesztőleg hatnak a szociális kapcsolatra. De nagy különbségek állnak fenn abban a tekintetben, hogy mennyire kell elnézően-szeretetteljesen ill. keményen és akaratosan viselkedni kutyánkkal szemben. A dominanciára hajlamos kutyák és fajták minden egyes felfedezett gyengeséget a maguk javára fognak felhasználni. Ezen fajták és egyedeik még a farkas viselkedésmódját mutatják; ahol is a vezérfarkas a többiek által szeretetteljes és hódolattal teli üdvözlésben részesül, amire ő csupán morgósan, felemelt fejjel és farokkal, méltóságteljes-fensőbbséges pillantással reagál. Ha nem így enne, a többiek által felfedezett első gyengeség után nem sokkal már csak emlékeiben lenne vezérfarka. A kutyánál mindenesetre nem ennyire labilisak a szociális kapcsolatok, és hajlik arra, hogy egyszer már elfogadott alárendeltségi kapcsolatot- különösen, ha az az emberrel szemben jött létre-, általában ne kérdőjelezzen meg többé. De amint mondtuk, az egyedi és fajok közti eltérések jelentősek lehetnek.

MOTIVÁCIÓ (ösztönzés)

Az emberről pontosan tudjuk, hogy magasan motivált állapotban micsoda rendkívüli teljesítményekre képes, legyen az sport, munka, háború vagy szerelem. A kutyánál ugyanígy áll a dolog, különösen, ha munkakutya-fajtáról van szó. Helyes motiváció nélkül egy kutyát sem helyesen nevelni nem lehet, és magas eredményeket elérni vele éppígy lehetetlen. Ezért igazán fontos tisztában lennünk vele, hogy mik a motiváció főbb lehetőségei, és miként tudjuk ezeket helyesen felhasználni. Itt vannak mindjárt az alapvető testi szükségletek; élelem, víz, és nemi ösztön. Egy éhes kutya minden lehetőséget meg fog ragadni, csak hogy táplálékhoz jusson. Ezért a kutya számára az éhség rendkívül erős motiváció (késztetés), és nagyon sok minden függhet attól, milyen eredményesen tudunk nevelésünkben ill. kiképzésünk során a jutalomfalatokkal dolgozni, bár természetesen egyéb tényezők is közrejátszanak. A nemi ösztön egy normális kan számára mindenek fölötti ösztönzést jelent.

Egy tüzelő szuka szaglása után vagy közben nemigen várhatunk jelentősebb engedelmességet és teljesítményt kutyánktól A szociális kötődés éppilyen megdöbbentő erősségű motivációs forrás. M. Smet írja le a példát: Ha Ön és kutyája egy a kutya számára nem bizalmas személlyel sétálni mennek, és az idegen eltávolodik Önöktől, a kutya bizonyára tudomást sem fog venni erről. Adjuk, azonban ennek a személynek kezébe kutyánkat és távolodjunk el olyannyira, hogy a kutya ne lásson bennünket, az - szabadon engedése után meglepő sebességgel és intenzitással fog megkeresni és megtalálni bennünket. Ebben az esetben a kutya kötődése által volt magasan motivált abban, hogy cselekedjen a cél érdelében, hogy velünk újra együtt lehessen. Ha a másik személy is bizalmas a kutya számára, és mindketten különböző irányba megyünk, a kutya azt a személyt fogja követni, akihez a kötődése erősebb. Más kutyák jelenléte  különösen fiatal állatoknál- jelentős hátráltató erő lehet. A kutyának először meg kell tanulnia, hogy más kutyák jelenlétében is végre kell hajtania és az általunk kiadott parancsokat és kéréseket. De segítséget is jelenthez egy ismerős vagy barát eb, pl. az agility-alagút tanítása során, ahol az ismerős kutya példája és sikere is buzdíthatja ebünket az akadály leküzdésére. A személyes kötődés ereje nagyon fontos motivációs forrás. Ha a motivációt kezdetben jutalomfalatokkal és dicsérettel hoztuk létre, lassan elhagyhatjuk a sűrű jutalomfalatkákat, és helyettük bőséges dicséreteket iktatunk be. A jó kutya esetében nagyon hamar kifejlődik a tetszeni akarás, a kutya azon motivációs forrása, melynek értelmében keresi a lehetőséget arra, hogy a hőn óhajtott dicséret elérése érdekében bármi, nekünk tetsző dolgot produkáljon. Mivel vadászó életformája során a kutyában rögződött, hogy csak a vadászat végén nyeri el megerősítését, azaz a táplálékot, ésszerűnek látszik arra törekedni, hogy idővel a kutya csak egy teljes elvégzett feladatsor végén jusson jutalomfalathoz. A dicsérettel azonban sosem szabad fukarkodni. Mindezek mellett nagyon fontos tényező a belülről származó motiváció. A kutyát a belsejében lakozó ösztönök indítják arra, hogy fusson, ugorjon, zsákmányt üldözzön, vagy eldobott tárgyat hozzon, és csak olyan kutyával érhetünk el eredményt, melynél a nevelés és kiképzés során ezekből az ősi ösztönökből kiindulva építettük fel a tanulási folyamatot.

A MEGSZOKÁS

A megszokás egy szintén fontos nevelési segédeszköz, mely segít még a kellemetlen szituációk elviselésében is. Erre jó példa a pórázon vezetés illetve a szájkosár. A póráz megfosztja a kutyát a szabadságától épp ezért az eleinte tiltakozik is ellene. Ugyanakkor az együttes motiváció (dicséret, jutalomfalat, játék) eredményeképp lassan sikerül elérni, hogy a kutya a pórázt vagy szájkosarat elfogadja, és végső soron az örvendetes eseménnyel (séta) kapcsolja össze. Ekkorra a kutya megszokta a pórázt vagy a szájkosarat, és még akkor is elfogadja a korlátozást, ha a motiváció, később akár el is marad. A fiatal kutyának megvan az a képessége, hogy a környezethez a maga sokszínűségében alkalmazkodjon. Ez a képesség azonban a kor előre haladtával egyre jobban eltűnik. Ezért nagyon fontos, hogy a fiatal kutya minél hamarabb megismerkedhessen az őt életében körülvevő környezeti hatásokkal. (közlekedés, emberek és más állatok)

A megszokás lövés- vagy zajfélős kutyák esetében is segíthet. Otthon, nyugodt körülmények között magnóról játsszuk le a félelmet, kiváltó hanghatást először nagyon halkan, majd mindig, miután az állat az adott hangerőn már teljesen nyugodt, egyre hangosabban. Közben egyéb pozitív motivációkat kell alkalmaznunk, (táplálék, játék, dicséret) és nagyon sok türelemre és beleérző képességre van szükségünk, ahhoz, hogy eredményt érjünk el, ami sajnos nem minden esetben sikerül.